Farkas terhes
Farkas válságban van, olyan válságban, amely igazából nem drámai, nem az élet valamely, vagy néhány területét öleli fel, hanem Farkas egész valóságát. Úgy is mondhatnám, hogy Farkas terhes, kínlódik, egy új élet felé vánszorog, de még nem képes megszülni, még azt sem tudja, fiú lesz vagy lány, csak azt tudja, hogy minden de minden, ami eddig volt, véget ért. Farkast megfojtja a várakozás, a tétlenség és tehetetlenség, Farkas életében az egyedüli bizonyosság, hogy mindent fel kell adni, ki kell lépni az eddigi keretekből, és nem számít semmilyen veszteség, ami ezzel jár, mert ebben az esetben a biztonsághoz való ragaszkodás maga a halál.
Farkas minden téren elérkezett a végponthoz. Farkas jelen körülmények között önerőből nem képes továbblépni, sem szakmailag, sem szellemileg, sem érzelmileg, sem emberileg (farkasilag). Farkas tudja, hogy el fog veszíteni szinte mindenkit. Barátairól is érzi, ahogy egyre távolabb sodródnak, és már csak egy hajszál köti össze őket, már csak egy lökés hiányzik, hogy végképp elveszítsék egymást. Farkas, ha jól érzékeli az Ég akaratát, hamarosan nincstelen lesz, azért, hogy mindent újra kezdhessen. Talán nem csak várost, hanem országot, vagy földrészt is váltani fog, váltania kell.
Farkas vonzódik az újrakezdés gondolatához. Farkas látja magát, ahogy idegenben, ismeretlenül, elkezdi újjáépíteni életét. Farkas szereti ezt a képet. Farkas tudja, hogy helyhez, időhöz és emberekhez kötötten nem lehet váltani, mert a régóta bejáratott közeg folyton a múltat képviseli, és a múlthoz köti az embert, még akkor is, ha közben más lett. Ilyenkor elveszíteni minden addigi keretet valójában felszabadulás.
Farkas szülni fog. Hamarosan. Ha az Ég is akarja.
Hajrá !!!! :D :)
Farkas metafórája valahogy bicsaklik itt:)...ha szül, önmagát reprodukálja, ha elvetél, a belőle áradó felesleges dolgot fogja kidobni élettelenül az univerzumba...de Farkas új életre vágyik a régi bőrében, ergo sem nem önmaga sokszorozására nem vágyik, sem nem akarja megölni a benne rejlő rossz dolgokat, hisz Farkas belül élni akar, csak a külső körülményeken akar változtatni...
vagy menjek még vissza aludni, mert a hajnali kardcsapásokat nehezen fogom viselni?:)
@biborka5: micsoda véletlen, hogy a te aznapi blogbejegyzésed pont ezt járja körbe másként. :)
@La Amante: Nem bicsaklik, még csak nem is sántít, hanem vígan szalad (amíg állapota engedi).
Farkas akkor reprodukálná önmagát, ha önbeporzással esne teherbe. Farkast valaminek/valakinek meg kellett termékenyítenie, tehát a jövő, amitől terhes, csak részben lesz ő....huh, egy hölgynek magyarázzam a terhesség és szülés misztériumát? :)
Kard amúgy nem kell, csak a császármetszéshez. :)
Farkasnak jól teszi, ha nem felejti el, egy gyökeres újrakezdés nem törli a múltat, lélekben és szellemben, szívben és agyban, mint a gravírozás...belevésődtek a múlt nyomai...csiszolással koptatható a nyom, de nem eltüntethető.
Igazi újjászületés csak a teljes megsemmisülés után történhet.
Ha Farkas már látja magát az új életben, terveket szövöget, jövőbeli képeket képzel el, akkor ezek hamisak, mert a múlttal terhelt elme alkotásai.
-nak
bocsi:)
@alouette: Farkas azon az állásponton van, hogy egy emberben meghalhat a múlt, meghaladottá válhat, ám mégis, nem belülről, hanem kívülről, a múltat jelképező környezet által mégis jelenvaló marad.
Ezt a belső átalakulást, az addigi élettől való elszakadást az irodalomban úgy szokták ábrázolni, hogy a főhőst valamilyen külső, mégis sorsszerűnek ható tragédia, történés, kiszakítja az addigi világából, és bizonyos értelemben újjászületik, új életre kap lehetőséget, ahol mindaz a belső átváltozás, ami már tulajdonképpen lezajlott, akadálytalanul megvalósulhat.
A vallások is ismerik a kétszer születés misztériumát, a beavatási halál rítusát, amikor a jelölt egy olyan eseményt él át, ami megszakítja az addigiakat, és újat hoz létre........
:))
De természetesen amit mondasz, az is igaz, mert olyan is van.
@alouette: egy picit továbbgondoltam, másként.
Az is lehet, hogy valaki a múltja elől menekül, de közben magával viszi belül, és a menekülése hiábavaló.
Az is lehet, hogy valaki elszakad belül a mútjától, ám mivel a múlt körülveszi, és így kívülről fogvatartja, el kell mennie, hogy új életet kezdhessen.
Az is lehet, hogy valaki túlnő az addigi életén, kinövi a kereteket, a környezetét, amely így már nem táplálja, nem ösztönzi, ezért el kell mennie, hogy továbbfejlődhessen, a megváltozott bensőjéhez megkeresse a megfelelő közeget......
Tegyük fel,igazad van, de akkor az általad említettek közül történnie kellett valamilyen sokknak ( és ezek gyakran felérnek egy teljes megsemmisüléssel) Farkassal, ami ezt a belső átalakulást kiváltotta.
Meg tudod ezt írni, vagy már korábban leírtad, csak lemaradtam róla? Mint T. Olvasót :) igazán érdekelne.
És akkor néhány szó hozzád, hiszen azt nem feltételezzük, hogy Farkas és Vízköpő azonos lenne ;).Amennyiben tényleg távolabbra tekintgetsz, mint ahogy már korábban írtad,ne az vezessen döntésre, hogy erőnek erejével ki akarod szakítani magad a múlt szorításából, az általad már meghaladottnak érzett jelenedből!Az új élet lehet bármennyire messze és bármennyire más, mint az eddigi, bármennyire könnyen el tudod magad szakítani a megszokott emberektől és tárgyaktól ( én pl. csak néhány könyvet és pár CD-t hoztam magammal az új életbe)Te mégis Temagad maradsz, és ha ez a Te utad, ami idáig voltál és lettél, akkor ezen az ösvényen fogsz tovább lépkedni, bármilyen díszletek lesznek is körülötted.
egyidőben, egyre járt az agyunk:)
@Gargoyles: igen :)
azért lelkesedtem, hogy Hajrá :D mert pont ezekben a gondolatokban voltam épp benne, úgyhogy abszolút átéreztem a bejegyzésed
@Gargoyles: 4/..hát akkor most metszeni fogunk:)
egy nőnek egyértelműen nem szükséges óvodás kora után elmesélni a beporzás menetét, és részben igazad van, hogy csak önmaga fele fog új életre kelni, de még mindig marad belőle egy fél, mely nem engedi el múltját
@alouette: Akkor már nem is kell igazán válaszolnom? :))
Amúgy szerintem mindenkit félrevitt a "múlt" szó használata. Ugyanis a szövegben nem abban az értelemben jelent meg, mint múltbéli tettek, események, hanem abban az értelemben, hogy a már lezárult élet mindenestől.
@La Amante: a múlt elmúlt. :))
Két szerzetes bandukol az sáros, hatalmas tócsákkal borított úton, amikor meglátnak egy helyes, csinos fiatal lányt, aki át szeretne kelni egyik oldalról a másikra. Az egyik szerzetes rögtön odalép, karjába kapja a lányt, és átviszi sáron-vízen a túloldalra. Társa elámulva nézi, és onnanntól kezdve nem szól egy szót se. Csak estig tudja türtőztetni magát, amikor is kérdőre vonja társát, hogy miért tett ilyet, hiszen nekik hivatásukból fakadóan kerülniük kellene a nők közelségét, különösen a fiatal csinos nőkét. Társa csak ennyit válaszol: én otthagytam a lányt, te még mindig cipeled? (Japán zen történet)
Metsző válasz volt? :))
@Gargoyles: 14, hát gonosz volt erősen:)...már csak illesztenem kell a fenti történethez, és máris jobban érzem magam...mert magában teljesen megállja a helyét, és még meg is tudom magyarázni esetleg, hogy Farkas terhének megválásához mennyiben társul hozzá, de ne már, hogy ennyira könnyem adjam magam:)...
tehát
amit nem cselekszünk meg, az örök ábrándkép marad, és ettől hatalmas fekélyek keletkeznek a lelken, melyet gyógyítani egyetlen dologgal lehet, a cselekvéssé való váltással...ez idáig mind rendben...de vajon Farkas milyen addig cipelt vágy-tervet akar fizikalitásba növeszteni, hogy megváljon terhétől?
@alouette: Az viszont nagyon érdekelne, hogy milyen volt beilleszkedni egy idegen közegbe, milyen volt a váltás, milyen a megérkezés, mi okozta a legnagyobb nehézséget, és mi volt könnyebb, mint ahogy gondoltad...... :)
@La Amante: úgy látszik, a jövőbe menetelés annyira erős, hogy már fizikai síkon is kifejeződik. Mennem kell, a válaszokra várni kell sajnos. Bár én nem is nevezném válaszoknak, amiket neked adok. Ezek számodra inkább csak ürügyek az ellenkezésre. :)))))
@Gargoyles: szerinted egy direktbe gerjesztett vitát hozok itt csak?:)...most vagy naiv vagy, de az is lehet, hogy beképzelt:)
@La Amante: én is attól félek, hogy nem. Attól félek, hogy ilyen vagy valóban. :)))))))))))
@Gargoyles: látod, mennyi előnye is származik a virtualitásnak, félelmed kardok által szavakban hal csak el...és akkor most halkan mormolj hálát, hogy a fizikális világ áldozatai közt nem szerepelsz:)
@Gargoyles:
Egyszer talán hosszabban leírom, milyen új életet kezdeni egy országban, ahol nem érted, ha hozzád szólnak, most csak annyit, hogy azt hiszem ha a lélek és szellem felkészült a változásra, akkor nem nehéz.Nekem sem volt az, pedig rengeteg korábban dédelgetett álmot adtam fel, egyrészt kényszerből, másrészt önként. Azt hiszem, ezek nem az én álmaim voltak...
@alouette: Engem minden ezzel kapcsolatos tapasztalat érdekel, hogyhúgy kerek szemekkel, enyhén nyitott ajkakkal figyelő hallgatóságnak máris jelentkezem. :))
Az én esetem annyiban speciális, hogy én a megszerzett tudásomat, és az arra épülő vállalkozásomat telepíteném át, és ott próbálnám ki magamat, tehát nem munkavállalóként mennék.
@alouette: jajajaj....ilyen elütésem sem volt még az életben. Nem hogyhúgy, hanem úgyhogy. :))))))))